Kezdetek (1100-as évek)

 Településünk története a 12. század (1100-as évek) közepére vezethető vissza. Az ezelőtti időszakban vidékünk határgyepünek számított. A honfoglaló magyarság  a Kárpátok és az Adriai - tenger között nem vett birtokba minden területet. A határként funkcionáló gyepük közelébe a magyarok, a velük szövetségben lévő népeket telepítették (mint pl.: kabarok, székelyek, a XI. századtól besenyő törzsek).

 
 A 12. század közepén érkeznek településünk és még  kilenc Hernád-völgyi falu német (bajor, frank) nemzetiségű alapítói. A határgyepü északabbra szorul. Göncöt egyes feltételezések szerint egy Konrád mester nevű hospes és emberei alapították.  A helység földesura nem más, mint maga a királyné volt. A települést alapítója után (Konrád = Kuncz) Guncznak, Kunczelsdorfnak, azaz Konrádfalvának nevezték el. A helység neve a középkorban a következő változatokban fordult elő: Gunch, Guncz, Gunczy, Gwnch, Gwncz, Gywnch, Gywncz, Conncz, Gewncz, Gench, Gencz. De egyes iratok a Bücij formát is megőrizték. Göncöt az írásos források (Váradi Regestrum ^[1] ) először 1219-ben említik, melyben egy zsujtai német lakos meggyilkolása okán perbe fogtak és a váradi tüzes vaspróbára idéztek két gönci lakost ^[2] . A 13. század során több iratban – többek között a Váradi Regestrumban – is maradtak ránk források a gönci lakosokról. Gönc ekkor Újvár (a mai Abaújvár várának) uradalmához tartozott. 1299-ben Aba Amadé nádor idehelyezte nádori székhelyét. Gönc egy rövid ideig jelentős kiskirályi közigazgatási központtá válik.